"Istennel is szabad bujócskázni"
Kereső  »
XVIII. ÉVFOLYAM 2007. 20. (490.) SZÁM - OKTÓBER 25
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Melyik magyarság?
Pomogáts Béla
Magyar mérleg (befejező rész)
Szőcs István
Jegyzetek - Minél kisebbségi gondolatok
Cseke Péter
Ady szerepe az Erdélyi Fiatalok eszmélésében
Ruxandra Novac
ecograffiti
Filip Florian
A kisujjak
Bogdán László
A kintrekedtek
Szabó Róbert Csaba
Masnis nagybabával
Cseh Katalin
Kijelentések
Emlék-villanás
Idő
Fohász
Anyaság
Terényi Ede
STRAVINSKY 125. - Modern Odüsszeusz
Novemberi évfordulók
 
Pomogáts Béla
Magyar mérleg (befejező rész)
XVIII. ÉVFOLYAM 2007. 20. (490.) SZÁM - OKTÓBER 25

Az elbeszélő poétikája 

 

A hontalanság és a száműzetes élményei természetesen csak részben jelentik Cs. Szabó László elbeszéléseinek hátterét, több írásában is foglalkozik a családi múlt különös mítoszaival (A garibaldista), gyermekkorának kolozsvári és budapesti emlékeivel (Karácsonyi oroszlánok, Délutáni előadás), illetve a múlt ködébe merült ifjúságával, amelyet a Nyugat fiatal íróival együtt töltött (A Hadnagy utca rejtelmei). Felidézi világjáró múltjának kalandos eseményeit is (Hogyan lettem én istenné Ennában?, Az egér). Mint elbeszélő a mesemondás érezhető örömével dolgozik, eleven emberi alakokat teremt, szellemes dialógusokkal teszi gyorsan pergővé a szöveget, általában egyes szám első személyű előadásmódot használ, történeteit erős személyesség, nemegyszer vallomásos írói jelenlét alakítja. Szívesen támaszkodik a klasszikus magyar elbeszélő irodalom hagyományaira, az epikus szerkezetben nagy szerepet játszó gondolatiság és irónia ugyanakkor azt mutatja, hogy előadásmódjára hatottak a huszadik századi angol próza vívmányai is. Elbeszélései között szerepe van az ,,esszé-novellának” (Az Utolsó Vacsora, A híd), a történelmi parabolának (Béke az országban) és a dokumentumnovellának (A colmari katonasír) is: a hagyományos forma és a modern narratív kísérletek szerves egysége adja ízlésének és előadásmódjának érett klasszicizmusát.
Elbeszélései a hagyományos ábrázolas és szerkesztés megújításáról is tanúskodnak, ugyanezt mutatják hangjátékai, amelyek általában a londoni rádió magyar adásában hangzottak el. A nyomozás című kötetének tanúsága szerint ezekre a rádiójátékokra a középkori angol misztériumdrámák szemlélete és hagyománya hatott, erről a hagyományról ad képet a kötetben olvasható Zuboly igazsága című esszéje. Az Aranylakodalom, Az utolsó Éjszaka, A nyomozás és a többi hangjáték a Biblia világából meríti tárgyát, ugyanakkor a modern ember és a jelenkori társadalom zaklató kérdéseire keres feleletet. Nagypéntek Rodostóban című játéka Mikes Kelemen levelei nyomán idézi fel a száműzött fejedelem utolsó napjának törtenetét. A gyanútlanok című kötetében ugyancsak hangjátekok találhatók, ezek – Népszámlálás, Egyhangá határozat, Falujárás, A kék csillagvirág, A másik út – Jézus születésének és kereszthalálának eseményei köré szövik az író személyes értelmű gondolatait. Cs. Szabó László az emberiség történelmi kataklizmáival és létének végső értelmével viaskodik, hangjátékai modern példázatok, amelyek szándekos anakronizmusokkal és esszészerű fejtegétesekkel hívják fel a figyelmet az író időszerű mondanivalójára: ,,jelmez és díszlet csak ürügy – olvasható a kötet bevezetésében –, ott és akkor változtatok rajta – nézet dolga, hogy modernizálok vagy hamisítok –, ahol és amikor mondanivalóm megkívánja. Márpedig engem nem érdekelt más, mint ami csontunk velejéig fáj, itt és ma”.
Az elbeszéléseket és részben a hangjátékokat az esszéirodalom jellegzetes motívumai szövik át; Cs. Szabó László munkásságának középpontjában az elmúlt három évtizedben is az esszéműfaj foglalt helyet. Esszéíró érdeklődése igen széles területet fog át, a magyar és a világirodalom, a művelődéstörténet, a képzőművészet és a színház egyformán foglalkoztatja, s minthogy a nyugat-európai kultúra egyik hagyományos központjából figyeli a szellemi élet jelenségeit, mindenről idejében értesül, minden eseménynek a közelében lehet. ,,Alkalom szüli az esszét” – mondja ő maga válogatott esszéinek kiadása elé írott előszavában. ,,Ha számba veszem e kötet írásait, alig akad olyan, amire nem valami külső alkalom serkentett. Az volt a játékindító mozzanat, követte aztán a kézfogóval körbenálló gondolatok helycserélő s látszólag szabad kergetőzése kemény, de burkolt logikai rendben, ami nélkül csak zagyva futkosás lenne az ismét zárt körrel végződő, rituális szellemi játék.” Ezek az alkalmak az európai, természetesen főként az angol színházi és képzőművészeti élet eseményeihez igazodnak: a Royal Shakespeare Company előadásaihoz, a nagy londoni múzeumok kiállításaihoz.

Olaszok, angolok, magyarok


Az ,,alkalom” nyomán születő esszék elárulják írójuk érdeklődését is, Cs. Szabó László esszéinek három szinte állandó érdeklődési területe van; az olasz reneszánsz, a klasszikus angol festészet és Shakespeare munkássága. Az olasz reneszánsz iránt érzett vonzalmát nagyszabású Dante-, Michelangelo- és Leonardo-esszéi mutatjak. A megszabadított száműzött, Az öreg Michelangelo, A barlangkutató, a klasszikus angol festészet, kivált Turner szeretetét két nagy összefoglaló tanulmánya (Száz arany esztendő 1760—1860, ,,A természet én vagyok”) és több kisebb esszéje (A legnagyobb, Három esszé a művészetről), Shakespeare iránti figyelmét pedig egy kötetre való drámaelemzés (a többi között a Hamlet, a Velencei kalmár, A Szentivánéji álom, a Lear király, az Athéni Timon, a Troilus és Cressida értő magyarázata) és több tanulmány (Tévedések játéka, Aranykor a vaskorban) igazolja. A harmadik érdeklődési körben elhelyezkedő esszék és tanulmányok a modern Shakespeare-interpretációk eredményeivel párhuzamosak, nemegyszer ezeket az eredményeket előlegezik. Mellettük további jelentékeny irodalom- és művészettörténeti esszék találhatók Arisztophanészról (Szép fáról még függni is szebb), Vergiliusról (A pásztorok királya), Horatiusról (A költő háza), Byronról (A veszett lord), Victor Hugóról (A száműzött sziklája), Proustról (Megváltás Szodomában), T. S. Eliotról (A négy vonósnégyes), illetve Poussinről (Romokba dőlt a rend), Claude Lorraine-ről (Dido királynő kikötője), Matisse-ról (A virágok hatalma), Edvard Munchról (Mindennek ára van), Henry Moore-ról (A titánok visszatérése), a 18. századi francia (Gáláns ünnep, nyaktilóval) és a 17. századi holland művészetről (Kis nemzet nagy becsülete). Valamennyi irodalmi és művészeti esszéje széles látókört, alapos elemző igényt és könnyed, szemléletes előadásmódot mutat. Cs. Szabó László érezhető biztonsággal kalandozik az európai művelődés múltjában és jelenében, az előadás eleganciája mégsem képes eltitkolni azt a személyes aggodalmát, amelyet az európai szellemiség nagy hagyományainak jövendő sorsa iránt érez.

Magyar örökség


Esszéírói munkásságának külön fejezetét alkotják azok a tanulmányok, amelyekben a magyar irodalom örökségével és kortársi eredményeivel vet számot. A távoli Angliából is kivételes érdeklődéssel figyeli irodalmunk életét, szeretettel hajol nagy hagyományai, múltjának értékei fölé. Vallomásos hangú esszékben idézi fel az erdélyi magyar kultúra viharos megpróbáltatásait (Pro és kontra), illetve Zrinyi Miklós (A félhold jegyében), Petőfi Sándor (Petőfi Párizsban, De látom amottan a téli világot) és Arany János (Arany a szabadságharc után) emlékezetét. A magyar költészet hét évszázados történetével három alkalommal is foglalkozott: először 1953-ban kiadott Magyar versek Aranytól napjainkig című antológiájának bevezető tanulmányában tekintette át költészetünk ,,arany századát” 1849 és 1945 között, ezt követve 1962-ben A Magyar vers századai címmel írt bevezetőt az Anthologie de la Poésie Hongroise című költői antológiához, majd 1972-ben Egy nép s a költészete címmel írt áttekintést a magyar költészet tervezett angol nyelvű gyűjteménye elé (ez az antológia végül is nem kapott kiadót). Egységes képet rajzolt költészetünk küzdelmes történetéről, találó szavakkal jellemezte alkotó egyéniségeit, a magyar irodalomtörténetírás hagyományainak megfelelően a költészetben jelölte meg a nemzeti önismeret és a törtenelmi azonosságtudat legfontosabb letéteményesét. Felfogása szerint a magyarság története tragikus kudarcok sorozata, s költészetünk e nemzeti tragédiák hatására alakította ki közösségi felelősségtudatát, drámai történelem- és nemzetszemléletét, legnagyobb értékeinek tragikus hangoltságát. ,,Ha egy nép biztos az identitásában – írja Egy nép s a költészete című tanulmányában –, szinte sohasem gondol rá, ha bizonytalan, jóformán egyébbel sem foglalkozik. Ki vagyok én? Mi a magyar? Erre a kérdésre annyi ádáz szenvedélyt pazaroltak a magyarok, mint mondjuk Oxfordban az erkölcsfilozófiai vagy nyelvi logika vitáira. A népet belsőleg bizonytalanná tette rokontalansága Európa közepén, külsőleg egy sereg történelmi csapás, a maga hibájából, de balszerencse által is. Az ország jó négyszáz éven át számottevő középhatalom a Dunánál, királyai Bambergből, Bizáncból, Párizsból, Kievből és Palermóból (két norman udvarból) házasodnak, de a tizenhatodik század derekától soha többé nem volt olyan független, mint Anglia vagy Spanyolország. Sérült, tehát sértett nép a magyar.” Költészete ezeket a sérelmeket fejezi ki, egyszersmind e sérelmekért próbál elégtételt venni versekben teremtve meg a maga teljesebb történelmi életét. ,,A magyar költő – olvassuk A magyar vers századaiban – egy nagy lélekszámú nép szellemi igényével lép fel önmaga iránt; ezzel az igénnyel fordul feléje az olvasó is. Jellemző, hogy nincs magyar szó az eszképizmusra. A nép a 18. század óta a költészetben valósította meg szebbik országát; nem a magánélet csekély telkét, nem Voltaire példabeszéddé vált kertjét, hanem egész belső, lelki országát művelte meg versekben s könyvnapokon a verskötetek vásárlása még mindig úgy fest a sátrak alatt, mint egy földosztás.”
A magyar irodalom és a magyar történelem Cs. Szabó László felfogása szerint igen szorosan összefügg egymással, mint mondja: ,,Anonymustól napjainkig egyszerre, egy könyvben lehetne elmondani a nemzet és irodalmának történetét.” Ezt a gondolatát fejti ki Ország és irodalom című kötetében, az imént idézett költészettörténeti összefoglalás mellett azokban a tanulmányszerű ismertetésekben, amelyeket a magyar irodalom, illetve a magyar történelem idehaza megjelent ,,képeskönyveinek” szentelt (A koronatanú, Egy ország vérben áll), illetve abban a vitairatban, amellyel a Klaniczay Tibor-Szauder József-Szabolcsi Miklós-féle Kis magyar irodalomtörténet megállapításaival polemizál (Torz magyar irodalomtörténet) A modern magyar irodalom beható ismeretéről és elemző értékelésének igényéről tanúskodnak Illyés Gyulával (Illyés Gyula új versei), Németh Lászlóval (A mintadiák), Szabó Lőrinccel (Szabó Lőrinc) és Tamási Áronnal (Háztűzőrző istenek) foglalkozó tanulmányai. Hasonló érdeklődés nyilvánul meg azokban az interjúkban, amelyeket a londoni rádió munkatársaként készített Angliába látogató magyar írókkal: lllyés Gyulával, Weöres Sándorral és Pilinszky Jánossal; ezeket a beszélgetéseket, illetve Peéry Rezső, Siklós István és Kabdebó Tamás Cs. Szabó Lászlóval folytatott beszélgetéseit gyűjtötte egybe Két tükör közt című kötetében. A beszélgetések során nemcsak irodalmunk kiváló képviselőinek egyéniségére és gondolkodására vetődik fény, hanem a modern magyar irodalom altalánosabb törekvéseire, az irodalmi élet megoldásra váró kérdéseire is. Igen sok irodalomtörténeti adalék található – különösen a harmincas évek irodalmi életéről, illetve az emigráció irodalmi mozgalmairól – önéletrajzi írásainak és interjúinak Hűlő árnyékban című kötetében. Még vagyunk című nagyobb tanulmánya (a hollandiai Mikes Kelemen Kör 1976-os Nyugati magyar irodalom című kiadványában) az emigrációs irodalom helyzetét és törekvéseit tekintette át. Hunok Nyugaton című könyve már részben útirajz, az Illyés Gyulával közösen megtett 1946—47- es nyugat-európai utazás személyes emlékek nyomán épülő krónikája, egyszersmind baráti portré a költőről, számos életrajzi adalékkal, műveit érintő megfigyeléssel.

Európai útinaplók


A római és párizsi utazás története Cs. Szabó László munkásságának egy további, igen jellemző területére vezet: az útirajzok és útinaplók közé. Már korábban ebben a műfajban találta meg azt az esszéformát, amely mozgékony érdeklődésének leginkább megfelel: idehaza megjelent régebbi útirajzai után 1956-os Téli utazás című munkája is személyes jellegű útiesszé, ezt követte az 1959-es görögországi kalandozásokról beszámoló Halfejű pásztorbot című ,,Hajónapló”, az 1960-as, illetve 1964-es jordániai (“szentföldi”) látogatások emlékét rögzítő kötet, A nyomozás; végül 1963-, 1968- és 1969-ből származó itáliai útinaplóinak s néhány esszéjének gyűjteménye a méltán hírneves Római muzsika. Itália mindig közel állott Cs. Szabó Laszló szívéhez, ott töltötte számkivetésének legküzdelmesebb első éveit, s a hideg Angliából is szívesen látogatott a déli ég alá, azonkívül egész élete során rokonszenvet érzett ,,Latin-Európa” szellemi öröksége és köznapi élete iránt. Ennek a rokonszenvnek állít emléket római naplóiban, illetve abban a három nagyobb esszében, amely a pásztori Vergilius, a világ zajától elvonuló Horatius és a Szent Istvánnak királyi koronát küldő II. Szilveszter pápa alakját és munkásságát rajzolja meg, ez utóbbi, mint az író mondja, ,,tágabban azt feszegeti, hogy miképp szövődött a magyar államalapításba Vergilius a Horatius Róma-eszméje”. A római útirajz egyszerre mutatja be az Örök Város antik, reneszánsz és modern arculatát, s a jelenkori úti tapasztalatok mögöttes terében szüntelenül Pál apostol római tartózkodásának emlékeit idézi fel. A bibliai hivatkozásban időszerű példázat rejlik, a távoli szülőföldjéről Italiába utazó apostol alakja személyes értelmű példakép, s ez a szellemi küldetés vállalásának és elvégzésének áldozatos moráljára utal. De jelképes értelme van magának a Városnak is, Róma az emberi egyetemesség szimbóluma, és ez az egyetemesség lehet az otthona a hazájától távol élő számkivetettnek: ,,Mindegy, ki mekkora író, egyforma joggal vizsgálhatja valamennyi a lélekre tartósan kiható emberi helyzetet, viszonylatot, állapotot. Márpedig [...] első megszólalásunk óta ilyen állandó, már-már öröknek mondható helyzet, viszonylat és állapot az emigráció. Aki szembenéz vele, a mélyéig átéli s aztán legyőzi magában, végül Rómára talál mindenütt, mintha egy kerek ókeresztény templom közepén állna vagy kőpadlója alatt nyugodna, ahol köröskörül minden ablakból egyformán őt éri déli harangszóra a fény.”
Cs. Szabó László esszéinek, s közéjük tartoznak útirajzai is, forrása a mindig változó ,,alkalom”, természete a változatosság, a szüntelen megújulás, a szemléletnek és az alakításnak az a szabadsága, amely a személyességnek és a tárgyszerűségnek, a tudományos alaposságnak és a művészi lendületnek egyaránt szerepet ad. ,,Esszéimen belül – mondja az író az Alkalom című válogatás előszavában – meglehetősen nagy szabadsággal keringtek líra, tanulmány, önvallomás, gazdaságtörténet, közgazdaságtan, s politikai töltésű útirajz atommagvai...“ A tárgy és a módszer, a feldolgozás, és az előadás gazdag változatosságát következetes szemléleti egység fogja össze, pontosabban, az író azonosulása a magyar történelemmel és kultúrával, amellyel sohasem akarta megszakítani az éltető összeköttetést. Ő maga minderről a következőket jegyezte le: ,,Magyar Néző voltam a hazában, az maradtam a nagyvilágban több mint harminc évig. Ha engem is mérlegre vetnének, ahogy hajdan tették, azok a szép, szigorú faragott angyalok megviselt templomok kapuboltjában, nem útlevelem súlya billentené el a serpenyőt, attól meg se rezzenne, hanem Erdély s a »külhaza tüzében edzett észjárásom s életem legnagyobb, mondhatom, halálos szerelme, a nyelv.” Hűsége az anyanyelvhez és a magyar kultúrához vezette vissza az elhagyott hazába is, élete végén mind többet időzött Magyarországon, személyes kapcsolatokat találva az irodalmi élet képviselőivel. 1984 szeptember 28-án Budapesten halt meg váratlanul, végakarata szerint a sárospataki temetőben találta meg végső nyugvóhelyét.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében