részletek
x
egy műanyag zsákból beszél
hozzám éjjel becsukja szemeim nyomja
őket amíg piros pontokat látok
hánytat amíg elvesztem
eszem ő
anya
ő anya
pók hátán vágtat
x
és el fogom venni az autót és el fogok menni
a nagy autómat, akár egy autóbusz
rajta egy sárga égővel, kis állkapcsok
a motorháztetőn
hangok és látomások autója
teljesen kiíratom magam forgalomból, egy
sandwich-et fogok csinálni az összes megaláztatásból és éjszakákon át
fogok beszélni vele telefonon
mert mindenkinek hazudtam és nem vagyok olyan
mint kellene.
és este táncolni fogok a motorháztetőn gyerekeimmel,
fegyverropogásban
mindenütt, az autómmal, szó nélkül
x
innen nem lehet elmenni
mi vagyunk az utolsók ez a mi világunk
a fűtőtesttől az ablakig, lassan mint egy filmben
a föld fenekéből alkoholtól fűtve
jön fel hozzánk a munkás
hogy megtanítson mit és miért
és tudjuk igaza van
a szürke állomásokon otthagytunk mindent amit otthagyhattunk
most saját fejünket hagyjuk
újságpapírba csomagolva, a jövőnek
az éjszaka őrületében vénájukat tapogatják az éjjeli lepkék
valahogy meglepődve hogy helyükön
találják, melegen és puhán.
a nyári éjszaka őrületében a lepkék kimennek
és szétzúznak mindent mi útjukba kerül
füsttől és örömtől piros szemekkel
nekünk van mindez amíg a vér meleg
nekünk utolsó szülötteknek egy nyomott és rothadt városban
rothadt és nyomott éjszakákkal.
x
nyugodtabban és szebben mint egy kisiklott vonat
nosztalgiák nélkül, szédülések nélkül
ez megállít, ez nem állít meg,
hunyd be a szemed, nyeld a levegőt
ha megteszek mindent amit kell
repülni fogok a végén
magasabbra mint dumitru prunariu
x
mikor már nincsen semmi
és a villamosokból csorog az alkohol
annyira közel annyira közel
akkor hátrahagyom
szívemet az adventistáknak anyáknak
és szegény egyetemistáknak
szívemet a békeaktivistának szemeik akár egy nap
fekete szívemet mint egy városi virág
közelállóknak és családjaiknak
a beat generációnak az utcagyerekeknek a punk-oknak a tnb-től
hogy egyenek belőle
amíg olyanok lesznek
mint petru groza
x
és gesztusod verejték és szavaid
alvadt vér és
ők dolgoznak vele, csapágyak, hengerek, csavarok
tudtuk nélkül horgolják a város
neonjaiból életed
egy groteszk krepp esküvő
de én mindent tudok láttam
láttam ahogy kiássák minden reggel halottaik
a város vörös latrináiból
és szájoncsókolják őket
a kislány döbbenetével aki kinyit egy babát
és látja máját, szívét, veséjét
merthogy én itt lakom
a katasztrófa közepén
és láttam
én, antonin artaud,
apám és anyám
és én magam
x
egy új nap lesz a patkány-mamának
egy új nap lesz a patkány-papának
egy új nap lesz mindenkinek
rakétánk a legjobb a világon
és vérünk a legjobb a világon
a termékenység egy csoda
hasonlóan a parkolók, hasonlóan az új évezred
véget vetünk a meghurcoltatásoknak, az abortuszoknak
véget vetünk az ember általi emberhalálnak
lehunytam szemem/beütöttem a szegeket
a házat hamar felépítjük
ami szégyenletes volt elássuk máshova
az élet jobb lett
az élet vidámabb lett
a szerelő részeg
az út felismerhetetlen a sebektől
az arcok felismerhetetlenek az élet örömétől
a pókok meg fognak fordulni hálóikban
a magány meg fogja engedni a gázt
mert együtt leszünk
végre együtt
x
a lepkék éjjel jönnek elő és a neonszem felé szállnak
bőrük szikrázik mint az arany
részegek és betegek és röhögik ki látja őket
fekete nemiszervük áthatol a falakon, a hajlékba
x
de közel leszünk
fel fogunk emelni
meg fogjuk tömni zsebeid
meg fogjuk tömni fejed
zászlók az ágyukon
az új világra várva
kezünkkel fogsz tapogatni
menet közben örökön hátranézel
gyűlölettől megsárgult szemeinkkel
melledre kitűzött nyelvünkkel
fogsz beszélni
x
mindenre emlékszem
rossz villanylámpák, kanálisfedők
szögesdrót hold
dörzsölődik a falhoz
egy tört hang
nekicsapva az ablaknak
végül minden ami szükséges
az érzékek jó alkalmazása
kidobtam mindent. Kiürítettem
és kidobtam
aztán leültem középen
alkohollángok mosták a falakat
alkohollángok állították meg a katasztrófát
így kezdődik egy új élet
ájtóknál kúszni
nyálat csorgatni a kulcslyuknál
x
a jövendőre várván kezeink
zászlók fekete ágyukon
a koszos fekete szélben
egy fény a kopasz reggelen
beszúrva mint fecskendő a járdába
halott szemeid
halott szemeim
megölelvén a levegőt
az emlékezet végül is egy luxus
egy nő aki eltemeti gyerekeit
forró karbidrétegek alá
a nagy emberek
nem tudják miről van szó
a jövendőre várván széttöröm
a csupasz falakat az utca nyomai
harapdálom ajkaim
hiába
mikor a jövendő tulajdonképpen szelíd
és közel van
mint szuka tekintete a nőnek a túloldalon
Király Zoltán fordításai
