Egyre ijedtebben tapasztalunk, fogalmazunk meg valami általános visszaesést ahhoz a színvonalhoz, frontvonalhoz képest, amit az emberi társadalom egymást követő fázisaiban elért. Ezek a fázisok persze réges-régen elkülönültek, önállósultak annyira, hogy az összefüggések hálózata vagy láncolata számszerűleg nem billenti fel azonnal mérhetően a szomszéd diszciplínákat. Gyönyörűen halad vagy kétszáz éve a világ matematikai leírása, ám a jelenben egyszer csak hanyatlani látszik a nyelv birodalma. Az elektronika a kozmoszt ostromolja, de mostani kezdő fázisában zseniális kisfiúk és jól képzett bűnözők egyoldalú rekordjainak eszközévé válik. Ennek a leépülésérzetnek tehát bizonyos hálózatok milligramm-áttételei mentén – a bizonytalanság s az ebből következő védtelenség az okozója. Valahol nagy összegekben elfogy a pénz, az anyagi háttér, a tervek bázisa, de nem biztos, hogy olyan egyszerű és primitív a megoldás, hogy ellopták. Az egész rendszerben – mint igazi ősi metafora – ott van a homokóra elve: felül behorpad, alul a túlsó végén kúppá növekedik minden idő, mennyiség, árnyalat. Itt van általánosítható példaként a profitgyártás alapreceptje, mely szerint szinte naponta, sőt, percenként újabb márkanevek kerülnek a figyelem légterébe, mert a profithajhászás nem szünetelhet. Az egésznek viszont van egy gigantikus ellentmondása, ha egyik jó s a másik még jobb, akkor a még jobbért, hatékonyabbért, olcsóbbért elhagyom a tegnapi legtökéletesebb megoldást és átpártolok az újhoz. Ha mindez valóban mérhető, igaz és bizonyítható. Ha nem, akkor még mindig az ezertorkú, száz garatra járó, az egyszerre nyelő primitív malomelv működik. De hát létezik-e, hogy a XXI. századi, fogát vicsorogva összeszorító, globalizált profittermelés egy ilyen Mezopotámia előtti elvre építsen mindörökre? Agatha Christi Tíz kicsi indián-képletébe össze tudja foglalni legzseniálisabb sztoriját. A gyermekmondóka öt rózsaszín ujjacskán újra tudja mesélni, hogy miért nem haltak éhen a vadászó ősemberhordák: egyik elment vadászni, másik meglőtte, harmadik hazavitte, satöbbi, satöbbi, satöbbi... Hány kicsi hazug bankár, behúzó gyáros, füllentő nagykereskedő, orrunknál fogva vezető sikkasztó, főkönyvelő, politikus, gengszter elég egy mai működő társadalom leírásához?
