1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

  Lassan lépek a pitvaron keresztül:
  a görnyedezõ gerendák szakadt
  pókhálójában száz parányi nesz ül
  s mint selymes madár, puhán tátogat.

  Rég jártam itt. Simul a tarka szõnyeg,
  a vén küszöb kopottan hempereg,
  a képek kék ajakkal rám köszönnek,
  koccannak a befõttes üvegek.

  Ó, mennyi-mennyi emlék! Messze-polcok,
  bársonyos birs, száraz szõlõ, aszalt;
  a tornyos ágyon régi drága gyolcsok
  hevernek s ájult levendulaszag...

  Mintha látnám rég-halott nagyapámat:
  a nyitott tûzhely padkáján mereng.
  Megszólítanám, de kérdõ gyerek-számat
  ijedt kézzel szorítja le a csend.

  1942.