Az emberiség többször összezavarodott. A következő üzenet valahogyan nem akart kapcsolódni az előzményhez. Jelenkorunkban ezt a szellem szokta megkerülni, felhasználni, sokszor mint új elemtől, akkumulátortól, villámforrástól, ettől nyeri folytatólagos ragyogását. A jelenkor nemcsak összegezni tud, bölcsen (és türelmesen vagy türelmetlenül), hanem kedveli a szellem műlesíklásait a paradoxonok lejtőin, között, alatt... Ilyesmit találtam, a mi korunkban oly gyakori, mint egy leejtett anyacsavar, szegecs. Avagy észrevétlenül mégis csiszolatlan gyémánt: ,,Aranyórát vettem. A becsüs megállapította, hogy nem arany. Az órás megállapította, hogy nem óra...”
Tehát az emberiség elkerülhetetlenül és módszeresen, periodikusan összezavarja önmagát. Korunkban a profitszerzés érdekében úgy röpködnek az újabb márkanevek, mint az elmúlt tízezer évben az erdők falevelei. A falevelek még röpködnek ugyan, de már nem hajtanak annyi hasznot, mint régebb legalább a tájfestőknek. Elkerülhetetlen a múltra gondolni, mikor az embert elborítja a rendteremtő kedv. Arra gondol, hogy A Pál utcai fiúk bizonyára a rengeteg Gavroche utódai, azok pedig Tel Wilmos fiaitól származnak, akik a tatárok ellen fegyverkező novgorodi fiúk leszármazottai, vagy Timur és csapatáé, esetleg a vereckei fiúké. De valaki folyton meg akarja zavarni ezek tisztázását. Hogy a nők legalább annyit szenvedtek, ha leányok, ha családanyák voltak már Trójában, aztán mi volt a nőkkel Rómában, és Róma után, hajnalban, és hajnal előtt, ahogy a nóta megpróbálja tisztázni. A nők Egerben és Krétán, Khioszban és Szicíliában, meg a Carmen-féle dohánygyárakban, a kávéházakat, kuplerájokat és hadiipart kiszolgáló frontokon, mennyi Jeanne D’Arc!
,,Te is fiam” – Cézárnak tudjuk mi jutott ki a brutusi hálából-szeretetből, tudjuk hányan lázadtak fel, fényképeztek, vagy pokolgépeztek cárjaik, szultánjaik ellen, most képzeljük el, hogy valaki öntudat túltengésben vagy az önzés öntudatlanságában egy rokonszenvtüntetésen magának Marxnak vagy Engelsnek vagy a jóságos Sztálinnak csuklojáról lopja le a karórát. Hírügynökségek vitatják, hogy valami albán dávájcsász jött be az újonnan megint beálló emberiségzavarodottság pillanatában. Az se lenne csoda, ha a legfőbb teremtmény magának az Úristennek a csuklójáról lopna le valamit. Hiszen legeslegfőbb egy kis mellékes magánhaszon, ezt az egészet, mikor már a gleccserek is bedobták a hófehér törülközőt, valahogy túl kell élni.
