Az vagy-e hát, te víz és tűz között
született, felnőtt, bú s öröm között
ringatott, ringó nádhoz kötözött,
ki sírt hajnal és alkonyat között,
napszállat és pirkadatok között,
kérdezett titkot tiltások között,
maradt a tisztaszívűek között?

És álmaidhoz van-e még közöd,
félreértések, lángnyelvek között,
e bábeli és szent nyelvek között,
láthatatlan és torz képek között,
sziréndalok foszlányai között,
tekintélyek vasrácsai között?

Ó, drága, drága, fénybe öltözött
gyermekem, lelkem tengerég között,
tudod, hogy óvtalak könnyek között,
már továbbadlak, gyöngy, kezem között
melengetett áradó hangközök,

már elengedlek, jövendőm, szívem,
így megtarthatlak, vallom és hiszem.