– Itt a Macskarádió. A huszonöt, harmincegy, negyvenegy, negyvenkilenc és nyolcvan méteres rövidhullámon. Műsorunkat elkezdjük. Rövid szünet után pontos időjelzést adunk… A pontos idő negyvenhét óra, híreinket hallották.
– Kedves Hallgatóink, a Macskarádió Gonosz műsorát közvetítjük. Kedves Hallgatóink, átadjuk a szót Herbertnek, műsorunk rovatvezetőjének.
– Kedves Hallgatóink, idézek egy, a tegnap esti újságban megjelent rövid cikkből. „A parton sétált, elhaladt egy öreg fa mellett, amelyen egy széles odú volt. Az odú be volt cementezve. Miért? Kisebb forgalmú, belvárosi utcákban a mély és szűk szögleteket és sarkokat egy ráccsal, vagy dróthálóval szokták elzárni. Nos, nyilvánvaló, hogy miért. Becementezték az odút! Megőrültek? Eddig az idézet, kedves Hallgatóm. De én mondok önöknek érdekesebbet. A város szívében, egy magas hivatali épület eresze alatti fecskefészkeket vékony huzalokkal szőtték át. Utána magasfeszültségű áramot kapcsoltak rá.
– Műsorunk további pontjai a mindennapi életbe nyújtanak betekintést.
– Jó napot kívánok…
– Jó napot, mit óhajt?
– Jaj kéremszépen nem tudja véletlenül, hogy mikor kell jöjjön a busz, mert itt állok már egy órája és nem jön.
– Hát, kéremszépen, ez a busz rendkívül ritkán jár.
– Jaj, kéremszépen, nézze meg, mennyi csomagom van, nézze meg, milyen sokan vannak, jaj, nem tudom, mit csináljak. Nem maradna itt, hogy segítsen nekem felrakni a csomagokat, mikor megjön a busz? – Nem tudom egyedül, kérem…
– Hogyne kérem, nagyon szívesen.
– Vajon mikor jön, kérem?... Jaj, jaj, né-né, itt van. Na, gyorsan, segítsen kérem, gyorsan a csomagokat, na vegye, jaj, vigye, segítsen kérem, jaj mi van, engedjen el, miért fogott le?
– Hogy ne tudjon felszállni!
– De hát kérem, mi van, engedje el a karomat, mit akar, kérem? Jaj, ne eng… elmegy a busz. Jaj, kérem, jaj, elmegy, né elmegy, kérem, jaj né elmegy.
(Sátáni kacaj)
– Na, viszontlátásra.
(Fütty)
– Halló, kérem, halló, kérem…
– Mi van, mit akar?
– Kérem szépen, legyen szíves engem átvinni a túlsó oldalra! Látja, milyen nagy a forgalom és én egyedül félek.
– Igen?
– Igen.
– Na jó, átviszem akkor.
– Fogja meg akkor a karomat és menjünk, de óvatosan, kérem.
– Na, jöjjön.
Mi van, kérem, mit csinál, miért engedte el a karomat?
(Nehéz teherautó zaja)
– A viszontlátásra, kérem.
– Mi van, itt hagy engem az út közepén…Jaj, mi lesz velem?
– A viszontlátásra kérem.
(Sátáni kacaj)
– Jaj, … (erős percegés hangja hallszik), (töltés) jaj, s még legalább három órát kell írjak… Egy kis kikapcsolódás… Megyek a tyúkokhoz… (Lépések, csirkeól hangja). Á, jövök, jövök, háhá… Háhá, most megöllek benneteket… Nah, halálra rémítettem őket. Egészen felfrissültem. Megyek vissza írni. Há, háháháhh…
Kecskési professzor tudományos adását közvetítjük.
Kedves Hallgatóim, a mai műsoromban megint fantasztikus dolgot mutatok be Önöknek. Kedves Hallgatóim, a végtelen világegyetem mindenkiben azt a tévhitet keltette eddig, hogy az, ami kisugárzódik az űrbe, azt megette a ragya, mert többé nem találkozhat vele az ember. A dolog nem egészen így áll, kedves Hallgatóim. Mint tudják, végtelen sok égitest van az űrben, de, de nem mind látszik. Namármost, ha odaképzelnők az égre mindet, kiderülne, hogy egyetlen rés sem maradna feketén. Az égitesteket egyetlen síkra vetítve egy teljesen folytonos felületet kapnánk. Erről a felületről, kedves Hallgatóink, visszaverődhetnek a dolgok, ha egyes pontjai nincsenek is ugyanazon a síkban. Kedves Hallgatóim, itt van nálam egy kis készülék, igen, egy kis készülék, amely a világűrből visszaverődött rádióhullámokat felfoghatja és felerősítve lejátszhatja azokat. Kedves Hallgatóim, a Macskarádió hullámhosszára állítottam be a készüléket, és a következő percekben a Macskarádió régi műsoraiból fognak egy-egy momentumot hallani, nem időrendi sorrendben persze, mert a visszaverődés ez esetben össze-vissza verődés. Most bekapcsolom a kicsi készülékemet, kedves hallgatóim.
(autós üldözés zaja)
– Ott vannak né!
– Lőjön rájuk, Raktáksa!
– Menjünk gyorsabban, menjünk gyorsabban!
Kedves Hallgatóink, hallgassák meg hirdető műsorunkat.
– Mi van, mit akar?
– Szállást szeretnék kapni…
– Itt nincs semmiféle szállás, menjen el.
(Kopogás)…
–Hé öreg, nyissa ki az ajtót, kell még egy gyertya…
– Hé, nem hallja, öreg?
– (kulcs csattan a zárban)
– 'Rám zárták az ajtót… Elmentek volna'? Hé! Elmentek…
(Ajtónyitás)
– Aty… Atyaúristen… Dél van, dél van.
– Jézus Mária, Jézus Mária…
– És itt véget ér az a szalag, kedves Hallgatóim…
Kecskési professzor tudományos műsora következik.
– Kedves Hallgatóim…
– A jegyeket kérem…
– Ja igen, itt van, tessék
– Várjon, csak…
– Mi van ide írva?
– De hát ide nincs semmi írva, kérem…
– Jaj, igen…
– Hány óra van?
– Mondja meg gyorsan, mennyi harmincnégymillióötszázhetvenkilencezerháromszázhetvenkétszer huszonnégyezerötszáznyolcvankettő.
– Á, fáradjon beljebb, fáradjon beljebb, kedves barátom, foglaljon helyet abban a karosszékben. Ott van maga mellett egy veder tiszta szesz, igyon belőle. És megbocsát, de nekem meg kell írni gyorsan ne…
– Na hát röviden, erről van szó, kedves hallgatóim. A felfedezésemet melegen ajánlom a Macskarádió technikusainak figyelmébe. Bizonyos szituációkban rendkívüli szolgálatot tehet.
Kecskési professzor tudományos adását hallották.
– A Macskarádió folytatja adását.
– Hallgassák meg hirdetőműsorunkat!
– Vettem magamnak finom pálinkát.
(Töltés erős hangja, kortyolás)
– Milyen furcsa címkéje van ennek a pálinkának. Még nem láttam, biztosan most hozták forgalomba. Milyen érdekes…Atya Úr Isten, de hát egy halálfej van rajta…
– Kedves hallgatóink kizárólag a Macskarádió által javasolt termékekből vásároljanak.
(Borzalmas harákolás, á, á, á.)
– Na, most pedig aludni fogok.
(Öblögetés, pohárcsattanás)
– Jaj.
– Á, mi, van, mi van? Á, semmi. Hajhhh…
(Kopogás)
– Jézus, Mária. Van valaki a szobában rajtam kívül…
– Van itt valaki?
– Nincs senki.
– Na jól van.
– Áhh …hr hr hr .
– Mi van, mit akar, ne, ne.
– Á…
Így járnak azok, akik nem kizárólag a Luchnér és Krákvon cég által gyártott termékeket vásárolják.
– És még Ön meri nekem azt mondani?
– Fogja be már a száját, maga szerencsétlen, hallgasson már.
– Ez kérem, zseniális hely ez a mélypince.
– Látod, ott vannak a vészkijáratok. Az a nagy ajtó a sarokban vészkijárat. – Ellopták a pénztárcámat.
– Maga hogy merészelt ide jönni?
– Csípjétek a máját!
– Mi történt, mi van, Jézus Mária…Mi van?
– Mit sípol, mit sípol, Jézus Mária…
– Mi van, mi van, álljon le a zenekar!
– Jó estét kívánok, én Répássy ezredes vagyok, a karhatalomtól. Bejelentem Önöknek, hogy öt perc múlva záróra van és azonnal hagyják el a helyiséget. Akit záróra után itt kapok…
– Gyertek el innen, menjünk innen gyorsan.
– Gyertek el, gyertek.
– Hol töltöd az estédet?
– Micsoda kérdés?
– Hát a mélypincében.
– Miért éppen ott?
– Kényelmes kiszolgálás, előzékeny vendégek, minden este füst. Sok-sok vészkijárat a szennycsatornán keresztül. És mulatság reggelig!
– Nagyszerű, én is veled tartok.
– Kedves Hallgatóink, hirdető műsorunkat hallották.
–
A Macskarádió folytatja adását.
– Látogatások című sorozatunk keretében átadjuk a szót Groónak.
– Kedves Hallgatóink, a mikrofonnál Groó. Mai műsorunkban egy rendkívül érdekes riportot mutatok be Önöknek, amelyet ezen a héten készítettem a Wolff Intézetnél tett látogatásom során. Kedves Hallgatóink, kapcsolom.
– Mi van? Hát ez meg ki…
(Tiltakozás)
– Kérem, menjen el…
– Kérem, én feltétlenül kell beszéljek. Jó napot kívánok, én, nekem feltétlenül kell beszéljek magával.
– Jó napot kívánok kérem. Én Groó vagyok, a riporter, mit óhajt?
– Maga, maga nem is ismer engem?
– Nem, kérem.
– De maga kell, hogy ismerjen engem. Biztos ismer engem.
– Kérem, legyen szíves, mondja meg, hogy ön ki, mert én nem ismerem.
– Maga, maga biztos, hogy ismer engem, kérem. Én, én tudja ki vagyok, én, kérem, én Gégei vagyok.
– Kicsoda?
– Én Gégei Rudolf vagyok, a vágányápoló.
– Mi?
– Én kérem, én tartom karba` a töltést és a síneket a 47-es vasútvonalon.
– Na hát igen, most már emlékszem. Maga ugye az az ember, aki hozott ide hozzánk egyszer egy szalagot, amit talált.
– Igen, én vagyok az, az Isten verje meg, hogy hoztam azt a szalagot, mert akkor is megfenyegettek, hogy rettenetesen nagy bajom lesz, és most megint kaptam egy levelet, hogy borzasztó nagy bajom lesz, ha mind vacakolok itten. Azt mondták, hogy rettenetesen nagy bajom lesz belőle.
– De hát Ön mit akar tulajdonképpen?
– Kérem szépen, én megint hoztam szalagokat.
– Igazán?
– Igen, kérem, én megint találtam egy szalagot.
– Hol kérem?
– Nem messze attól a helytől, a viadukttól. Tíz kilométerre a hegyek között van, azaz csak volt egy vendégfogadó és annak a romjai közt találtam. A vendégfogadó romjai közt volt ez a szalag.
– Hát nagyon örvendünk ennek. Most fölteszem ezt a szalagot és bekapcsolom, kedves Hallgatóim.
– Jézus, Mária. De hát mi történhetett? És most mit csináljak? Hát itt nem maradhatok. Vajon ez a kocsi elindul még az életben? Próbáljam ki.
(Indítás zaja)
– Na, hátha fog menni.
(Motorzaj)
– De hát itt nincs is út. Hol az az út, amin jöttem? Rettenetes. – Ni, ott a távolban mintha lenne egy híd. – Az egy viadukt. – Na, odamegyek, hátha ott tovább tudok menni.
– Atya Úr Isten, hát ez meg ki? – Hé, hé, miért áll a kocsi elé?
– Ne álljon a kocsi elé!... –Az Isten v… Jézus, Mária…
(fékzaj)
– Maga szerencsétlen, miért áll a kocsi elé?
– Szálljon ki a kocsiból…
– De hát mit akar? Kérem?...
– Szálljon ki a kocsiból.
– Jó, kiszállok.
– Mi van?
– Várjon csak.
(kutyalihegés hangja)
– Jézus, Mária, egy kutya. Ne, ne, ne…
– Á. Á.
– Khszám.
– Nahh, jól van akkor. Kérem a pénzemet.
– Zseniális volt. Itt van a pénz. (Nevetés)
- Nahh, vágd le most a szalagot.
– Ez volt a szalag, kedves hallgatóm. Köszönjük szépen Gégei Rudolfnak, hogy elhozta, most pedig bemutatnám a Wolff intézetben ké…
– Várjon, kérem, mert én hoztam egy másik szalagdarabkát is, amit ott találtam, mint azt a másikat. Ott a viaduktnál volt a sínek között. Nézze, ez ilyen rövid, csak egy méter.
– Hát akkor, kedves Hallgatóm, kíváncsiságból lejátszom Önöknek ezt a szalagdarabkát is.
– Kapcsolom.
– Ááhhjujj… Óriási, kitűnő, itt most vágd le a szalagot, és rejtsük el a kavicsok közé, így, és itt hagyunk egy cetlit is annak a hülyének, hogy találja meg és vigye be a Macskarádióhoz.
– Hát igen, kedves hallgatóm, ez ennyi volt. Nagyon szépen köszönjük Gégei Rudolfnak, hogy elhozta és most kapcsolom a riportomat, amelyet a Wolff Intézetben…
– És velem mi lesz, kérem, én ma reggel találtam egy levelet az ajtómban, amiben rettenetesen megfenyegetnek, hogy borzasztó nagy bajom lesz, ha mind jövök be a Macskarádióba.
– Köszönjük szépen, kedves uram, a viszontlátásra.
– Nem úgy van az, engem csak kidobnak innen, engem…. Borzasztóan megfenyegettek, hogy borzasztó nagy bajom lesz, ha mind vacakolok, ezt mondták. Én félek. És velem mi lesz?
– Távozzon, kérem…
– De én még hoztam egy fontos üzenetet is át kellett volna adjak, hogy a tegnap éjjel a viaduktot…
– Kérem szépen, azonnal távozzon.
– Jól van na, megyek, de azért szégyellhetik magukat. Engem borzasztóan megfenyegettek, hogy rettenetes nagy bajom lesz belőle, ha mind vacakolok. Kérem vigyázzanak rám…
– Kedves hallgatóm, most pedig kapcsolom a riportot.
– Halló…
– Halló, kivel beszélek?
– Itt Groó van a telefonnál, kérem.
– Á, üdvözlöm. Én Űrzalóntórflégenter vagyok. Emlékszik? A múltkor ígértem magának egy magnetofonszalagot.
– Persze, hogyne emlékeznék…
– Vigyem be magának?
– Igen, nagyon örvendenék neki.
– Hát akkor két perc múlva magánál vagyok.
– Két perc múlva?
– Igen, tudniillik innen beszélek a szomszéd szobából.
– Na látja, már itt is vagyok.
– Na, hát nagyon örvendek. És mit tartalmaz ez a szalag?
– Kérem szépen, pontos információm voltak arról, hogy Marvédék ma reggel azon a vonaton fognak utazni, amely a 47-es vasútvonalon közlekedik. Namármost, megkerestem Gégei Rudolfot a lakásán, akivel együtt kiszálltunk a helyszínre és leszereltük a viaduktot. Bizonyára tudta, hogy a viadukt előtt van egy kanyar és csak száz méterrel előtte lehet rálátni. Miután ez megvolt, megtudakoltam, hogy melyik fülkében utaznak és ott elrejtettem egy kicsi rádióadót. Otthon pedig leültem a vevőkészülék mellé egy magnetofonnal és fölvettem az eseményeket.
– Ne mondja. De hát...
– Különben, ha jól tudom, az előbb itt volt Gégei. Nem említette Önnek?
– Nem kérem, kirúgtam, tudniillik egy fontos riportot szándékozom bemutatni a Macskarádió hallgatóinak, amelyet a Wolff intézetben készítettem.
– Na nem baj, de előbb lejátsszuk ezt a szalagot, jó?
– Jó, hogyne, természetesen, kérem. Akkor, kedves hallgatóm, most bekapcsolom ezt a szalagot.
(….)
(Vonatpöfögés)
– Sok van még?
– Jaj, nincs. Mindjárt megérkeztünk, s aztán azon a helyen elrejtünk megint egy levelet annak a Gégeinek, amelyben rettenetesen megfenyegetjük és azt mondjuk neki, hogy csak akkor menekülhet meg, ha legközelebb megy a Rádióba, akkor visz magával egy bombát, és mind fel fognak robbanni, há… há…
- Jó. Hát ez zseniális, zseniális.
(Vonat…)
– Mit csinál itt?
– Igenis, átmentünk a viadukton, meghúzzuk a vészféket, leszállunk és eltűnünk. Utána meg visszamegyünk arra a helyre.
– Sok van még?
– Nézz csak ki az ablakon!
– Látszik már a viadukt.
– Nem látok semmit, mert egy kanyar van…
– Atyaúristen…
– Mi az? Mi van? Mi van?
– Nincs viadukt.
– Látom, hogy mélység van a helyén.
– Jézusmária, húzzátok meg a vészféket!
(Csikorgás)
Á…. Á… Á…
– Nahát, nagyon örvendtünk ennek a felvételnek, kedves Hallgatóim és a magam nevében is köszönöm Űrzalóntórflégenternek, hogy elhozta ezt ide a stúdióba.
– Most pedig, kedves hallgatóm, bemutatom…
– Nahát, akkor én mentem. – Ja igen, ma este hivatalos vagyok Raktáksáékhoz. Nem jön velem,Groó?
– Dehogy nem, nagyon szívesen.
– Nahát, akkor a viszontlátásra.
– A viszontlátásra…
– Kedves Hallgatóim, akkor pedig bemutatom Önöknek a Wolff Intézetben készített riportomat. Kapcsolom…
(Autó hangja, fütyörészés)
– Na, megérkeztem.
(Kopogás)
– Jó napot kívánok, engedje meg, hogy bemutatkozzam. Én Groó vagyok, a Macskarádió riportere. Ugyebár ez itt a Wolff Intézet…
– Nem kérem, viszontlátásra.
– Kedves Hallgatóim, Látogatások című sorozatunk keretében kiváló munkatársunk, Groó mutatta be Önöknek riportját.
– Folytatjuk műsorunkat.
-
– Kedves Hallgatóink, hallgassák meg kulturális műsorunkat. Gégemtettem Gekkegéje olvassa fel írását.
– Átadjuk a szót Gégemtettem Gekkegéjének. (hátra)
– Na hol van?
– Gyorsan bújj be…
– Nem tudom, azt hiszem, még nem érkezett meg.
– Hehe, öhöhöm.
– Megjött, hol van?
– Nem tudom…
– Gyorsan menjetek, keressétek meg…
– Kedves hallgatóink, átadjuk a szót Gégemtettem Gekkegéjének.
– Mit csináltál szerencsétlen? Hol van, na?
– Gégemtettem Gekkegéje olvassa fel írását.
– Megőrültél?
– Kapcsoljátok ki… Jézus Mária… Jé…
– Kedves Hallgatóink, elnézésüket kérjük, mert egy sajnálatos hiba csúszott be az adásba…. A helyzet az, hogy Gégemtettem Gekkegéje még nem érkezett meg a Rádióstúdióba. Amíg megérkezik, kapcsoljuk Raktáksáék lakását.
(hangzavar)
– Úgy ki fogom rúgni, hogy a lába sem éri a földet.
–Hát-há-hö-hö-hi-hi.
– Nekem az a véleményem…
(hangzavar)
– És a következő pillanatban… kíváncsi vagyok a… jobbra-balra.
(kopogás)
– Figyeljetek csak, kopogtatnak.
– Rúgjátok ki.
– Figyeljetek csak, kopogtatnak…
– Vajon ki jön ilyenkor? Mért kopogtatnak?
– Nem tudom…
– Vajon ki lehet? Ki lehet?
– Menj, Raktáksa és nyiss ajtót…
– Jézus Mária, Atya Úristen, Őrület…
– Jaj, lidércek, nem értem?
– Én MARVÉD vagyok.
– És én is itt vagyok a karmokkal.
– És én is, a kígyóimmal.
– Csodálkoznak, mi?
– De hát nem értjük, de hát hogy csinálták?
– Hát, kérem, figyeljenek ide. Hát én, amikor felültünk a vonatra, azonnal felfedeztem azt a kicsi rádióadót. És különben is, Gégeiből már rég kipréseltük, hogy le van szerelve a viadukt. Úgyhogy azt csináltuk, hogy szépen hazamentünk és otthon hangjáték formájában megcsináltuk azt, amit maguk az előbb hallottak a Rádióban.
– Na és akkor mi lesz? Mit akarnak? Miért jöttek tulajdonképpen?
– Igen, mit akarnak, miért jöttek?
– Tudják, hogy miért jöttünk? Azért jöttünk…
– Igen, igen, azért jöttük, hogy tényleg megöljük magukat. Azt hiszi, hogy mi nem hallgattuk a rádiót a múltkor? Az a gépfegyverezés, kérem, itt maguknál, az egy megjátszott valami volt, kérem. Az egy ürügy volt arra, hogy minket kinyírhassanak.
– Igen, mindez azért volt…
– És a Kígyóimat is.
– De amint látják, nem sikerült.
– Igen, nem sikerült, igen. és mi most azért jöttük, hogy mind megöljük magukat.
(Kopogás)
– Hát ez meg mi?
– Hallottátok, kopogtattak… Kérdezze csak meg, hogy Heheki az?
– Ki az?
– Űrzalóntórflégenter és Groó.
– Óriási… Zseniális… Megmenekültünk…
– Nyisd ki az ajtót.
– Hallgassanak, hallgassanak, hallgassanak. Mert tüzet nyitok.
– Hallgassanak, maradjanak csendben, mert tüzet nyitok. Ide figyeljenek, mi most elbújunk a konyhába, de ha megmondják nekik, hogy itt vagyunk, akkor mind megöljük magukat. Hallották?
– Igen.
– Na most, kimegyünk a konyhába, maguk meg nyissák ki az ajtót.
– Nyissák már ki…
– Megyek, megyek.
– Jó estét kívánok.
– Jóestét!
– Hehe… Fáradjanak beljebb… Hehe… Hehe..Hehe .- Hát miért jöttek?
– Hogyhogy miért jöttünk? Hát nem hívtak meg?
– Igen… Hehe… hehe… hehe.
– Jaj, félek, most mi lesz?
– Tessék? Mi?
– Semmi, semmi, kérem… Semmi.
– Nahát, foglaljanak helyet.
– Igen, üljenek le.
– Oda a földre.
– Oda, oda a diványra, na.
– Jól van, na, na leültek, na jól van.
– Nem lehetne akkor valamit inni, ugye…
(Töltés)
– Tessék, ugye, nahh, hehehe.
– Hallgatták a rádiót az imént?
– Na igen, persze.
– Igenis, nagyszerű volt, zseniális volt, rengeteget hallgattuk. Naná, hogy hallgattuk, kitűnő volt. Félelmetes volt, nagyon élvezetes volt.
– Na ugye, hehehe.
– Na, akkor én kimegyek egy pillanatra a konyhába.
– Ne, jaj, oda nem lehet!
– Nem!
– Nem!
– Nem!
– Nem szabad kimenni a konyhába. Nem lehet, na, szóval nem megy, nem, nem nem.
– De hát miért nem lehet, kérem?
– Nem, nem, nem. Szóval nem lehet. Nem szabad, tudja, mert… Rettenetes büdösség van a konyhában, tudja?
– Nem baj, kérem, csak egy pillanatra megyek ki, egy másik poharat akarok behozni.
– De hát nem a… nem lehet, kérem, szó sem lehet róla. Tudja mit, megyek, hozok én egy poharat.
– Kérem, ne fáradjon, ne fáradjon. Teljesen fölösleges, én is ismerem nagyon jól a járást.
– De hát…
– Hagyja csak, behozom én a poharat. Na akkor… megyek.
– Kedves Hallgatóink, kapcsolunk most a stúdióba, mert időközben megérkezett Gégemtettem Gekkegéje. Folytatjuk, kedves hallgatóink… a Macskarádió kulturális műsorát. Átadjuk a szót Gégemtettem Gekkegéjének.
– Én Gégemtettem Gekkegéje vagyok. Felolvasom írásomat. Ejnye, hová tettem? Kedves hallgatóim, az írásaimat otthon felejtettem. Nem olvasok fel semmit.
– Kedves Hallgatóink, kulturális műsorunkat hallották.
– Kedves Hallgatóink, pontos időjelzést adunk. Harminckét óra hetvenöt perc következik.
– Harminckét óra hetvenöt perc. Mint tudják, ez az időpont a Macskarádió műsorzárásának időpontja. Hallgassák meg adásunkat holnap a 16, 17, 19, 25, 31, 41, 49 és 80 méteres rövidhullámon. Kedves hallgatóink, nyugodalmas jó éjszakát kívánunk Önöknek.
(Lejegyezte: Egyed Péter)
