"mélyről jövünk, mint kockák és ászok"
Kereső  »
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 3. (449.) SZÁM — FEBRUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Rá­gó­gu­mi, ri­bil­lió, re­bel­li­sek!
Szőcs István
Sipos Lász­ló al­bum
Kabdebó Tamás
Tariménes a túl­vi­lá­gon
Simonfy József
mind árva
vajon ki
utolsó menet
te adtad
Fodor Sándor
OL­VA­SÓ­NAP­LÓ XII.
A sá­tán igaz­ság­té­te­le
Könyv a do­ni tra­gé­di­á­ról
Karácsonyi Zsolt
A nagy Kilometrik
Bakcsi Botond
Meg­jegy­zé­sek Sade már­ki tör­té­ne­tei elé
Donatien Alphonse Francois de Sade
A si­ke­res szín­le­lés
Francois Bréda
DIVA DÉ­VA 3.
Deva rediviva
Lászlóffy Csaba
Fe­lel­ge­tés ba­rát­sá­gos uga­tás­ra
KÓ­DEX –
Terényi Ede
MO­ZART­RÓL MO­ZART­TAL 1.
... és meg­szü­le­tett a CSO­DA
HOL–
 
Bakcsi Botond
Meg­jegy­zé­sek Sade már­ki tör­té­ne­tei elé
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 3. (449.) SZÁM — FEBRUÁR 10.

Az itt kö­vet­ke­ző tör­té­ne­tek a „hí­res-ne­ve­ze­tes” Donatien Alphonse François de Sade (1740-1814) tol­lá­ból szár­maz­nak, ma­gyar for­dí­tás­ban azon­ban ed­dig még nem lát­tak nap­vi­lá­got. A for­dí­tás a posz­tu­musz, Maurice Hei­ne (alap­kép­zett­sé­ge sze­rint or­vos, amúgy lel­kes fi­lo­ló­gus) ál­tal a Fran­cia Nem­ze­ti Könyv­tár 4010-es lel­tá­ri szá­mú kéz­ira­tá­ból 1926-ban ki­adott Historiettes, contes et fabliaux (Rö­vid tör­té­ne­tek, me­sék és fabliau-k) c. kö­tet­ből szár­ma­zik. Mint a cím­ből is lát­szik, ezek az el­be­szé­lé­sek a kö­zép­ko­ri fabliau – e tré­fás, bo­hó­kás, sza­ti­ri­kus hang­vé­te­lű, több­nyi­re an­ti­kle­ri­ká­lis és ero­ti­kus tár­gyú „hív­sá­gos el­be­szé­lé­sek” – mű­fa­ját ele­ve­ní­tik fel. Eze­ket a tör­té­ne­te­ket az „Is­te­ni Már­ki” a Bas­tille­-ban töl­tött bör­tön­bün­te­té­se má­so­dik fe­lé­ben, 1787-88-ban ír­ta, ahol azért ra­bos­ko­dott, mert egy 1772-es or­gia al­kal­má­val ál­lí­tó­lag hal­lu­ci­no­gén iz­ga­tó­szert adott egy pros­ti­tu­ált­nak, aki túl­ada­gol­ta ma­gát. Az eset után a már­ki Itá­li­á­ba szö­kött, de a ha­tó­sá­gok in absentiam ha­lál­ra ítél­ték és egy szal­ma­bá­bún szim­bo­li­ku­san vég­re is haj­tot­ták az íté­le­tet. Vissza­tér­te után el­fog­ták, és éle­te vé­gé­ig kü­lön­bö­ző bör­tö­nök­ben és el­me­gyógy­in­té­ze­tek­ben tar­tot­ták fog­va.
De nem­csak Sade-ot idéz­ték tör­vény elé, zár­ták bör­tön­be, ha­nem köz­re­a­dó­it is per­be fog­ták és el­ítél­ték. A leg­hí­re­sebb pél­da er­re ép­pen Jean-Jacques Pauvert, Sade össze­gyűj­tött mű­ve­i­nek ki­adó­ja, akit – a fran­cia ér­tel­mi­ség ki­emel­ke­dő kép­vi­se­lő­i­nek he­ves til­ta­ko­zá­sa el­le­né­re – Baude­laire és Flau­bert emblematikus pe­rei után ép­pen száz év­vel, 1957-ben ítél­nek el a már­ki mű­ve­i­nek és „esz­mé­i­nek” ter­jesz­té­sé­ért. Hogy job­ban meg­ért­sük a ha­lá­la után is fo­lya­ma­tos szö­kés­ben le­vő Sade már­kit, te­hát mint­egy Sade és kö­ve­tői, ki­adói, for­dí­tói vé­dő­be­szé­de­ként, fel­so­ro­lás­sze­rű­en idéz­zünk né­hány, je­les írók és fi­lo­zó­fu­sok tol­lá­ból szár­ma­zó gon­do­la­tot. Olyan gon­do­la­to­kat, ame­lyek­nél ta­lán ér­de­mes egy pil­la­nat­ra elidőzni…
Al­bert Ca­mus: „Fur­csa­mód Sade te­rel­te a lá­za­dást a mű­vé­szet út­ja­i­ra, ahol a ro­man­ti­ka még messzebb fog­ja so­dor­ni.” (A lá­za­dó em­ber [1951]. Fázsy Ani­kó for­dí­tá­sa. Nagy­vi­lág Ki­adó, Bu­da­pest, 1999, 61.)
Georges Bataille: „A Sade ál­tal ki­fe­je­zett erő­szak át­vál­toz­tat­ta az erő­sza­kot az­zá, ami ide­gen tő­le, sőt, ami szö­ges el­len­té­te: át­gon­dolt, ra­ci­o­na­li­zált aka­rat­tá. […] Sade esz­mé­it amúgy nem le­het té­bollyá le­fo­koz­ni. Csak vég­let, szé­dí­tő vég­let, de an­nak vég­le­tes el­túl­zá­sa, amik va­gyunk.” (Sade és a hét­köz­na­pi em­ber. N. Kiss Zsu­zsa for­dí­tá­sa. In Az ero­ti­ka [1958]. Nagy­vi­lág Ki­adó, Bu­da­pest, 2001, 244-245.)
Michel Foucault: „A sza­diz­mus pon­tos tár­gya nem a má­sik, nem an­nak tes­te vagy szuveranitása: ha­nem az, amit el le­het mon­da­ni. […] Sade mű­ve egy kü­lö­nös ha­tá­ron he­lyez­ke­dik el, me­lyet mind­azo­nál­tal (vagy in­kább ugyan­azon ok­ból, ami­ért be­szél) szün­te­le­nül meg­sért: vissza­hú­zó­dik ön­ma­gá­ba – ám egy is­mét­lő­dő ki­sa­já­tí­tás gesz­tu­sá­val bir­tok­ba ve­szi nyel­vé­nek te­rét; nem csu­pán ér­tel­mét von­ja vissza (mely min­den pil­la­nat­ban meg­kép­ző­dik), ha­nem ön­nön lé­te­zé­sét is: a két­ér­tel­mű­ség meg­fejt­he­tet­len já­té­ka ben­ne nem más, mint an­nak a két­sé­ge­sí­tés­nek egyéb­ként ko­moly je­le, amely ar­ra tö­rek­szik, hogy lét­re­hoz­za az összes (lán­gok­ba vet­ve meg­is­mé­telt) nyelv és sa­ját (szün­te­le­nül meg­je­le­ní­tett) hi­á­nya ha­son­má­sát.” (Nyelv a vég­te­len­hez [1963]. Sutyák Ti­bor for­dí­tá­sa. In: Nyelv a vég­te­len­hez. La­tin Be­tűk Ki­adó, Deb­re­cen, 1999, 67.)
Ro­land Barthes: „A sza­diz­mus va­ló­szí­nű­leg nem egyéb, mint a sade-i szö­veg dur­va (vul­gá­ris) tar­tal­ma.” „Sade pornogrammákat al­kot. A pornogramma nem csu­pán egy ero­ti­kus gya­kor­lat írott nyo­ma, sem pe­dig e gya­kor­lat fel­osz­tá­sá­nak ter­mé­ke, ame­lyet he­lyek és mű­ve­le­tek nyelv­ta­na­ként ke­zel­nek; ha­nem a szö­veg új kém­iá­ja ré­vén a dis­kur­zus és a test fú­zi­ó­ja, […] oly mó­don, hogy az írás, e pon­tot el­ér­ve, sza­bá­lyoz­za a cse­rét a Logosz és az Érosz kö­zött, és le­het már szól­ni nyelv­tan­író­ként az ero­ti­ká­ról és por­nog­ráf­ként a nyelv­ről.” (Sade, Fourier, Loyola [1971]. Ádám Pé­ter és Romhányi Tö­rök Gá­bor for­dí­tá­sa. Osiris Ki­adó, Bu­da­pest, 2001, 191 és 179.)




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében