1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Isten megpróbálta beszélni tanítani a Hollót.
„Szeretet”, mondta Isten, „Mondd: Szeretet.”
A Holló kitátotta csőrét, a fehér cápa a tengerbe zuhant
S csak egyre süllyedt az örvényekkel, felfedezve saját mélységeit.

„Nem, nem”, szólt Isten, „Mondd, hogy szeretet. Próbáld meg. SZERETET.”
A holló kitátotta csőrét, egy kék légy, egy cecelégy s egy moszkitó
Zümmögött ki belőle,
S leszálltak hús-prédájukra.

„Utolsó próbálkozás”, mondta Isten, „Most pedig mondd: SZERETET!”
A Holló megrázkódott, kitátotta csőrét,
S egy testnélküli férfifej
Hullott a föld felé, szikrázó szemekkel,
Csacsogó tiltakozás –

S a Holló újra öklendezett, mielőtt Isten megállíthatta volna.
S egy nő hüvelye hullott a férfi nyakába,
S megduzzadt.
Ketten harcoltak a füvön.
Isten küzdött, hogy szétválassza őket, átkozódott, zokogott –

A Holló bűnösként tovaszállt.