1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Holló látta a nyájakkal teli hegyeket, a
Pirkadat ködében.
S látta a sötétgerincű tengereket, a földet, a maga teljes valójában.
Látta a csillagokat, amint elfüstöltek a sötétségben,
A semmi-erdő gombáit, amint szétszórják spóráikat,
Isten vírusát.

S beleremegett a teremtés borzalmába.

A rémület hallucinációi közepette
Látott egy eső áztatta talpatlan cipőt heverni a síkon
S ott volt egy eldobott konzervdoboz, alját már rozsda ette,
Játszótér a szélnek, tócsák vesztőhelye.

Ott volt a kabát, a sötét szekrényben, a néma szobában,
A néma házban.
Ott volt az arc, cigarettát szívott a homályos ablak
S a parázsszilánkok között.

Az archoz közel, a kéz, mozdulatlanul.

A kézhez közel, a kupa.

Holló kacsintott. Kacsintott. Nem halt el semmi.

Semmi sem menekült el előle. (Semmi sem menekülhetett.)

Kántás Balázs fordítása