Nagy Gáspárnak, odaátra
“aranyszájú, a költészet forog kockán.”
Blaise Cendrars
“Elmondtad -e már
a nyári délután
fullánkos hideg hírét? "
Nagy Gáspár
1.
és hallgatom a híreket, főleg a költészetét, ha írhatok ilyesfélét, egyáltalán van e a költészetnek hírértéke, tud e a vers a hír erejével szolgálni, túljutva a nyomdafestéknyi tér határain, megtörténni egy ember, egy nemzet életében, akar e a költészet sajtóinformáció lenni, hány hét a költészet, én bolond? nem tudom, nem tudom, ismételgetem magamban, mint akinek elakadt a torka, vagy elfogytak benne a szavak, engesztelhetetlenül.
2.
és hallgatom a híreket, mint tettem azokon a napokon, mikor Nagy Gáspár haláláról értesültem, nem a egy irodalmi fórumon, nem egy jóbaráttól, nem a templomban suttogták a fülembe, a tévéképernyőn futott végig, igen, Nagy Gáspár meghalt, nyersen és tárgyilagosan érkezett az információ a gyász monotóniájával, a Bagdad környéki robbantások és az inflációemelkedés közé, hogy meghalt megint egy költő, és az ember aligha sejti a nagy rohanásban, milyen következményekkel jár egy költő halála, egy írástudó “árulása”, aki minden bejelentés nélkül, kisétál a halandók életéből, hitünk szerint a Költészet gyémántkapuján át.
3.
és hallgatom a híreket, az áremelkedésről, a szlovákiai magyargyűlöletről, és mikor a boltban tíz deka szalámit kérek, hírtelen ötletként bevillan, miért ne kérhetnék még tíz deka költészetet is hozzá, valahol a Kárpát-medencében, tíz deka tiszta költészetet, mintha azon múlna bármi, attól függne az életem, és érzek itt némi ellentmondást az ötlet körül, létezik egyáltalán olyanköltészet, ami mérhető és kiszámítható?
4.
és hallgatom a híreket, a földközelieket elsősorban, az Ég hírei túl a felhőkön zároltak és tisztaságukban felfoghatatlanok, válaszvonalként szolgálva Ég és föld között, Isten és ember között, mégis, ha egyvalami érintkezésbe kerülhet az Ég katarzisával, aligha lehet más, mint a költészet, mintha egy misztikus angyalkéz szórná felfelé, ne talán tán egyenesen onnan, az Égből.
