1. az első órák
a leszakadt híd megázta a helybelieket, egy legenda dölt össze, suttogták többen. A folyó nehéz fényt cipelt magával, látni lehetett a beleuhant emberek arcát. Katonák érkeztek, biztosítani a környéket. Gyerekek rohangáltak, lestek a mélybe. A hegyre épített templom harangjai megkondultak. Fehér ruhás asszonyok indultak a hang irányába. Szent Lajos
király hídjának helyén egyedül a folyó zúgása szolgált összeköttetést a túlvilággal.
2. az első évek
Szent Lajos király hídja teherként élt a helybeliekben. Mintha a híd darabjai, az áldozatokkal együtt beléjük, tulajdon szívükbe zuhant volna. A híd lábánál minden év június 29-én megemlékezéseket tartottak, halottaik emlékére ribizlibokrokat ültettek. A megemlékezés végén harangzúgás zárta a napot, súlyos, behatárolhatatlan esőfelhők szaladtak az égre, elárasztva a híd körül álldogáló kis csoportokat. Nem értette senki; babonás emberek lévén isteni üzenetként értelmezték.
3. az első évszázad
Nem élt már senki, aki látta volna Szent Lajos király hídjának tragédiáját. A templom harangja berozsdásodott, újra volt szükség, a lakosság gyűjtésbe kezdett, addig persze nem volt harang, míg a szükséges összeg össze nem gyűlt. A történelemkönyvek nem említették a hidat, jobb eltitkolni, mondták a történészek egymás közt. A folyó zúgása az eltelt évek alatt semmit nem változott. Sokan láttak egy, az egykori híd előtt álldogáló férfit, aki, ha hihetünk a szemtanuknak, néhány centivel a föld felett lebegett. Senki nem mert közel menni hozzá.
Szent Lajos király szelleme lengte be a lakosságot, vélték a későbbiekben megjelent, tényfeltáró dokumentumok.