Lászlóffy Aladár
A vadászatból visszatérő Szilágyi Istvánnak
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 19. (513.) SZÁM — OKTÓBER 10.

A zord hegyekből visszatérve
minden az öreg vadász érve.
Én rád csak regős őszi ének
eső-vizétől ennyit kérek:
őrizze nyomodat az árva
kiszáradt Európa-sárban!
Neked hiszek: a malmok, nyelvek
patakvíz-lapozása elved.
Rólad tudom, hogy megtanultad
s vállon hozod a lelőtt múltat,
elejtett század homlokával
magát az agancsot, mely rávall.
A pergament és gubacstintát,
mindent, ami egy Zilahon tűnt át,
mindent, ami mohácsi vészbe
ártotta szavunkat, ha kérte,
vagy Donkanyarnak, Jenyiszejnek
sodorta szavunkból a selymet.
Temesváron s a Tiszaháton
látom szánkázni koponyádon
az ördög obi-ugor ősét,
sok mai gondunk felelősét.
Rólad egy életen tanultam,
hogy csak erdő-avar a múltam,
de levelenként felemelve
mit olvasnál az üzenetbe!
A vadászatból visszatérve
minden az öreg vadász érve.