Farkas Wellmann Éva
versei
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 22. (660.) SZÁM – November 25.

Nevem hiába

Az én nevem ne vedd. Hiába lenne.
Nevem a szádon nem terem meg engem.
Nevem a szádon nem lehetne fegyver.
Nevem a porban több értelmeket nyer.

Nem én vagyok hibás, hogy nincsen érved,
s csak arra futja: bárcsak érne véget,
nem én azért, hogyha már volt halálod,
nem én azért, ha nevem nem találod.

A világ idejekorán eltemet,
de sose érj rá engemet okolni,
szűkmarkún s habozva mérd a lelkedet:

elcsábítja ezernyi ócska holmi,
és ízekre szednek. Én felmentelek:
nem a te dolgod mindezt megtorolni.

Adatmentés*

Hová tűntek a szitakötők, mondsza,
s marad-e még a felnőttkorra ép íz,
ha kilóg a hatalom gatyakorca?
Huszonöt éve újra látott Hévíz,

hol nászára lel sok egymást unó pár,
holnap után jönnek a tegnapok, nézd,
Illúzió Stúdió nyílt s Ufó-bár –
felejtsd el hát egy hétre most Damoklészt!

Tüdőd gyógyvizek illatával csurig,
lelked az ősszel; időd, a jelent, és
nem az elmúltat éled, az álmodig.

Ebből kellene most egy adatmentés,
hisz a horizonton túl hajnalodik,
s reggel mindez: Hévíz-állás-jelentés.


* Az idei év Lilla-díjas verse. A dőlt betűkkel szedett szövegrészletek a Csokonai Társaság által meghirdetett költői verseny feladványának részeit képezik, melyeket a szerzőknek be kellett építeniük verseikbe.