Molnár Vilmos
Három kicsi indián
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 11. (673.) SZÁM – JÚNIUS 10.

Volt egyszer három kicsi indián. Név szerint: Csigacsatt, Csonkacsel és Csupáncsak. Ott éltek egy rezervációban, örökös rezignációban. Az ottani lakosság a páros napokon apatikus volt, a páratlanokon meg fásult, mert a szürke hétköznapokon nem történt semmi érdekes. A színesebb ünnepnapokon sem. A tespedő monstrum, Dögunalom rátehénkedett a wigwamokra, és nyomta őket. A három kicsi indián felváltva tunyult, beosztással könnyebb. Ha egyik elkezdte, a másik folytatta, a harmadik meg befejezte a henyélés láncát. Majd kezdték elölről.
Mégsem volt nyugodt életük. Már harcosokká lettek, de még semmi nevezeteset nem vittek végbe. Pedig egy harcosnak ezt muszáj. Úgy nézett ki, ha továbbra sem csinálnak semmi emlékezeteset, Tökike, a törzs varázslója átnevezi őket ilyenre: Tepe Lák, Této Va és Teten Tók. Kicsi indián harcosnak nagy szégyen ha Cs betűvel kezdődő nevét T betűvel kezdődőre változtatják. Ha egy tagból álló név helyett két tagból álló nevet kap, az is.
Csigacsatt, Csonkacsel és Csupáncsak elindult hát világgá. Ígérték, a törzs színe elé hozzák Cifra Cafrangú Kacskaringós Firlefrancot. Ez van akkora hőstett, hogy veretes, büszke nevüket megtarthassák. Senki nem tudta, mi fán terem Cifra Cafrangú Kacskaringós Firlefranc. Hát mindenki biztatta őket, hozzák csak el íziben. De megkötözve, kipeckelt szájjal, hogy ne tudjon karmolni, harapni.
S csak mentek, csak mentek, míg elérkeztek Rémes-országba. Ott mindenféle afférjaik támadtak Durrogánnyal, a borzalmassal, Maga­bajával, a magányos szörnnyel, továbbá Undormánnyal, Bű Cse­mer Állattal, s még az ország királyával, Takonytermészetű Tádéval is.
S akkor mentek tovább, s csak mentek, csak mentek, míg elérkeztek Félresikerült-országba. Ott különféle incidenseik adódtak a helyi lakossággal. Az incidensek után a helyi lakosság közül kezelésre szorult: Csula és Csálé, Tongyó és Nyepa, Lütyű és Lugyú.
S akkor mentek tovább, s csak mentek, csak mentek, míg elérkeztek Furcsa-országba. Ott különös dolgok estek meg velük. Tanúsíthatják az ottani polgárok, úgymint: Szipák és Tuta, Fürmöty és Burrancs, Potyorka és Sikóta, Szüszküpű és Sutyurú, Tubula és Dudádé, Ogodár és Prepatics, valamint özvegy Szabó Gáspárné.
S így. S akkor a három kicsi indián hazafelé vette az irányt, mert már jó sok idő telt el. Mikor hazaértek, volt nagy vigasság, hátba veregetés. A három kicsi indián leült a tábortűz mellé, s három nap, három éjjel mesélte a velük megesetteket. Az egyik elkezdte, a másik folytatta, a harmadik meg befejezte. Így született a bevezetés, tárgyalás és befejezés. A törzs tagjai lelkesen hallgatták a történeteket. Dögunalom feltápászkodott a településről és odébbállt.
Csak Tökike, a törzs varázslója próbált akadékoskodni, hogy nem látja Cifra Cafrangú Kacskaringós Firlefrancot, nem teljesítették, amit vállaltak. Te süket Tökike, mondta neki a három kicsi indián, hát mi a túrót mesélünk mi itt három napja, három éjszakája, ha nem pont azt?! Lett erre nagy éljenzés, üdvrivalgás, hangzavar. A szemekről lehullt a hályog, mindenki rájött, hogy ami három nap, három éjjel egyfolytában olyan szórakoztatóan mászik a fülükbe, az nem más, mint Cifra Cafrangú Kacskaringós Firlefranc. Attól arrafelé okés volt minden, a rezervációban többé senki nem lett apatikus és fásult, rezignált is csak egy vagy kettő.
Itt a vége, még mi kéne, nyáron nagy hó lesz, kámpec dolóresz.