Reiner Kunze
Versek
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 15. (677.) SZÁM – AUGUSZTUS 10.

Utazás az öreg mesterrel
(fahrt mit altem meister)

        Chon Tae-Hong-nak

Az esti homályban
rizsföld mellett rizsföld, parányi,
sárga négyzetek,
fáradozás-gyékények

Mögöttük, tussal rajzolva,
őserdő-zöld hegyláncok vonulata,
éj árnyalta, áttetsző
kék messzeség

Az alacsony napkorongba
közelgő esőzés
fekete sörénye lobog

Útra kelünk
a látványba


Szöul. Utcakép
(Seouler straßenbild)

Minden ember, úgy tűnt,
úton van,
fiatal és
úton van,
karcsú és
úton van

Fülüknél mobiltelefon, úgy tűnt,
egymásnak erősítgetik,
hogy egyikük a másiknak van teremtve;
és úton vannak,
de ellentétes irányba


Manhattan utcáin
(auf den straßen Manhattans)

Fölfelé nézel

Homályosan sejted a szakadékot, amelyen
mindez alapszik

Kötélen jársz

Egy kötéltáncos, aki
fölfelé tekint


Az irodalmi élet elől menekülve
(den literaturbetrieb fliehend)

Nem a szárnyalásodat akarják,
hanem a tollaidat



Bátor szándék
(tapferer vorsatz)

Ha közeledik ama óra,
nem fogunk
perlekedni vele

Meglehet, hogy valamikor,
egy üres cipő láttán
összeomlik fölöttünk
a mindenség

Gondoljunk akkor a lábra,
amely a cipőt viselte,

és a lábujjak játékára,
mely, ha egymás mellett
feküdtünk, számtalanszor
visszaröpítette
    a világot
a helyére


A hársfa
(die linde)

Saját kezünkkel
ültettük

Most
felnézünk rá,
és leolvassuk róla,
ha magasabbra nő,
mennyi marad még az időnkből

Mintha csak sejtené, megtölti
minekünk az eget virágokkal


Variáció »Philemon és Baucis« témájára
(variation über das thema »Philemon und Baucis«)

Vigasztaló lenne, még évszázadokon át
érinteni egymást
ágainkkal,
    és a hársfa
illene hozzád

A tölgyfa természetétől azonban
szenvednék, a bodzafa
bensőjét
magamban érzem


Második variáció »Philemon és Baucis« témájára
(zweite variation über das thema »Phile­mon und Baucis«)

Nem ágként és gallyként
folytatódunk önmagunkon túl

Mégis kedveznek minekünk

Mindvégig
fák alatt élhetünk


Majdnem tavaszi vers
(fast ein frühlingsgedicht)

Madarak, postakocsisok, ha
rázendíttek, megjön a kék pecsétes
levél, amelynek bélyegei
virágba borulnak, és szövege
így szól:

Semmi sem
tart
örökké


A ház
(das haus)

Bérbeadónk most a halál

Nem tudjuk, mikor
mond fel nekünk és
kinek legelőször

Csak annyit tudunk: minden fellebbezést
elutasítanak



BENŐ ESZTER fordításai

 

Reiner Kunze németországi költő, író, műfordító. Oelsnitzben született 1933-ban. Írt verseket, elbeszéléseket, esszéket. Számos irodalmi díjjal tüntették ki, többek közt a Georg Büchner-díjjal, Friedrich Hölderlin-díjjal, a Német Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével. Verseit és prózáját 30 nyelvre fordították. Műfordítóként is jelentős, 60 cseh és szlovák költőt fordított német nyelvre. Műfordítói tevékenységéért többek közt megkapta a Premia Bohemica-díjat. A Magyar Írószövetség tiszteletbeli tagja.