Szekernyés János
Jelképes és groteszk formák
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 15. (677.) SZÁM – AUGUSZTUS 10.

A 77 életévéből szobrászként és művészpedagógusként több mint fél évszázadot a Béga-parti városban töltő Szakáts Béla egyéni tárlatokon csak nagy ritkán vonultatta fel példás precizitással megmintázott és míves igényességgel kivitelezett szobrait. Temesvárott egyéni kiállítást legutóbb 1987-ben rendezett. Az elmúlt évben két tanítványa – Vlad Corban festőművész és Bartha István szobrász – oldalán mutatta be néhány alkotását a temesvári Pygmalion Galériában. Jókora érdeklődést keltett épp ezért a kollegák és a nagyközönség körében, hogy 2015 nyarán rászánta magát, és néhány korábbi s főként az utóbbi években alkotott bronz- és terrakotta-szobrainak, valamint ceruzarajzainak válogatásával a nyilvánosság elé lépett. Az Átjáró címen ugyancsak a Pygmalion Galériában megnyitott tárlaton tucatnyi bronzplasztika, 10 terrakotta- és 2 gipszszobor, valamint 14 rajz nyújtott ízelítőt a több évtizede a bánsági és az erdélyi szobrászat élvonalához tartozó alkotóművész oeuvre-jéből.
Biomorf alakzatok, képződmények serkentik leginkább alkotásra a formateremtésben valósággal fizikai örömöt lelő Szakáts Bélát. Embereket, halakat és humanizált tárgyakat jelenít meg groteszk, suta, tragikomikus beállításokban. A diszkrét humor, a szándékos torzítás, egyes elemek nyomatékosított kiemelése, a figuratív formálás szabatossága, az anyag lényegének hangsúlyozása, a felület motívumgazdag kidolgozottsága és a kifejezés tömörsége jellemzi szobrait. A stilizálás sem hiányzik a tapasztalt szobrász eszköztárából, de életműve vezérmotívumát az emberalakok és zoomorf lények arányai, struktúrái és részelemei inspirálta kisplasztikai sorozatai képezik. Kapu című ciklusának kimunkált darabjai is az emberábrázolás közvetett, áttételes változatainak tekinthetők. Szakáts Bélát kitartóan és behatóan foglalkoztatja a tárt és zárt kapuk dús szimbolikájú témaköre. Emberi testrészeket vél felfedezni és láttatni a félfákban, a kapuzábékban, az ívelt keretekben, a keresztkötéses, megvasalt felületeken. Megközelítésében a kapu jelkép és alapforma, amely gyakorlati funkciója, rendeltetése szerint és áttételesen is világokat választ el és köt össze.
Kapu sorozatával rokonságban állnak – művészete jellegzetes irányvonalának és módszerének mintadarabjaiként – laposra „hengerelt”, két dimenziós, mélység nélkül hagyott szobrai. Jónás próféta és a cet bibliai történetéből kiindulva a terrakotta-szobrok izgalmas sorozatát teremtette meg, amelyben az ember és a hal közötti fura kapcsolat megmosolyogtató helyzeteit, pajkos kombinációit ragadta meg. Részben a keresztség, a szabadság, a haladás és a férfiasság jelképeiként formálja meg a változatos uszonyosokat, amelyeket jó adag humorral hol pegazusokként, rozinántékként, táltosokként, hol meg közönséges áramvonalas úszó teremtményekként láttat. Szakáts Béla minden agyagból formált tárgya unikális, egyedi alkotás. Szívéhez és kezéhez nagyon közel áll a terrakotta, leleményesen és lefegyverző művészi érzékkel kamatoztatja egyedülálló plasztikai adottságait.