HORVÁTH BENJI
homály 2.00
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 05. (715.) SZÁM – MÁRCIUS 10.

daemoni zenészek ponyván
a magasban
ezernyi zseniális
nyelvhiba
DNS pásztortűz
feketemágia
kapcsolódunk
evoluálunk
a többit is
hátul várjuk
tovább tovább

 

elsöpört egy ivadékot
a vén karbantartó
úgyis jön más
ha nem rosszabb
nem is jobb a tavalyinál

 

s a nép
az isten
a nép
az isten
a nép
?

 

a megiratlan
tökéletes
éposz
kísért
az volt az a

 

mélytengeri hántás
aranyapám
visszafogott rétor
a betevő jelenlét
unalom kétség hiány
elnyomtam egy-két jerossziánt
rokkergyerekként
akkortájt

szó bennszakad hang fennakad
ideje van megszólal a kakas
kétezer-tizenhét
és elvérzik a földszinti ég
lehetne szellemből istenség

 

hogy halandó szem nézze
szellem világát
teljes öntudatban
lehetne egy és oszthatatlan

 

de egy pipázó búaggastyán
valóban istenáldás
csak/hogy
el ne feledje
árkádiát
spártát
mohácsot
etiópiát
soha rajt’ ne fogja már
felszáll az este
szitál az új csejennekre
a radioaktív ősz vize

 

felettünk hazudik az ég
a támadó nap
a hulló csillag
a hüllő hülő vize
a nyelvnek is van
járványa
különdűlője
ember ő is innen
el kell mennie

 

 

törpegyönge
népemből egy
öreg pincér
tölgyek alatt megpihen és
néz a ködbe
hidat avat
csönd mindenütt
lóg a tavasz
a városmajorban

 

*

 

a világot értekezlet igazgatja
mindenkinek maga baja
úgy ég tűz ha lobog
úgy élek ha lopok