Sopotnik Zoltán
Transzindok
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 22. (732.) SZÁM – NOVEMBER 25.


A migrénnel mintha üzennének a majdnem túlvilágról,

most mégis a rokon lánynak viszek szentelt vizet,

mert nem alszik tőlük napok óta, nyugtatós papírok

csörögnek a lába alatt, ahogy sír, a templomból

szereztem, ami egész közel van hozzánk, mondom az

atyának, mire kell, szellemek ordítják szét a lakást,

finoman elhúzza a száját, inkább elárulhatná, milyen imát

kell mormolni ilyenkor, hová kellene önteni a szentelt

vizet, a küszöbre vagy máshová, a múltkor nálunk is volt

tértisztítás, állítólag egy nő szelleme állt a konyhában, rossz

érzés volt keresztül járni rajta reggel, mikor feltettem a kávét,

mégis csak élt még, akárhogyan, de jelen volt, mintha erőszakot

követtem volna el, tudtomon kívül, sokáig nem is esett olyan jól

a kávé, aztán töltöttem neki is egy csészével, mikor egyedül voltam

itthon, nem jutott eszembe csak ez a közhely, éppen harangoztak.