Lászlóffy Aladár
Csak ülök az ablaknál és nézem a völgyet
XVIII. ÉVFOLYAM 2007. 4. (474.) SZÁM - FEBRUÁR 25

A világ, sajnos, nemcsak a siralom völgye, hanem a félműveltségé is. Ennek a tenyészhelye, alap-telepe. Ennek a hatalmas, egyedülálló kultúrának a fészke, a Föld a bunkóság grundja, lerakata is. Nem mellékesen és nem párhuzamosan, hanem főállásban és főelterülésben az. Ebből a szempontból valóságos sivatag tehát. De lássuk, még mi mindennek a színhelye, úgynevezett völgye, bázisa, repülőtere ugyanaz a színhely. Különleges képződmény és lerakat, felhalmozódás és összeállítás, állomány lévén végül, az emberi kultúra szabadalmának völgye is. Szilíciumvölgy, aranyvölgy, grafitvölgy, rézkarcvölgy, szonátavölgy, töltőtoll-völgy, ajakpirosító-völgy, arcpirító-völgy, rózsavölgy, kozmetika- és kozmoszvölgy és persze pontosan attól, hogy Neander-völgy, lett ő Oxford-völgy és Harvard-völgy, Wittenberg-völgy és Bologna- meg Firenze-völgy, így Gutenberg- és Rubljov-völgy, Nobelek és Lezuhant Pilóták, bennégett Próbarepülők és Meggondolatlanul Előző Sofőrök, Hebehurgya Politikusok és Pipogya Pénzügyminiszterek, Terrorista Reformerek és Homlokunkra Csapó Reformátorok völgye, véges-végig, amióta bevonulunk és kivonulunk, keresztülvonulunk rajta. Kezünkben egy-egy diplomával és reggeli lappal, mint úti olvasmánnyal.