Papp Attila Zsolt
Az Úristen leghosszabb napja
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 19. (753.) SZÁM – OKTÓBER 10.


            Szilágyi Istvánnak

 

Üzennék valamit a meg nem

született fiamnak, hogy hosszúak

az esték ideát, talán még

olyasmit is, hogy vigyázni kell

a fákkal, nem tudni, mire

képesek, ha egy hajnalon

útra kelnek váratlanul,

megfeketedett csontvázak

a végsőként ismert ipari

forradalom kohói előtt.

 

Valami készülődik már

a teremtetlen világban,

titkos háborúra várok

egymagamban, az asztalon

két, mindig üres borospohár.

 

Az Úristen leghosszabb napja,

amikor a sosem létezett

dolgokat megteremti, formát

lehel rájuk, és elválasztja

az érdektelen létezőktől.

 

Nem akármilyen kovácsnak

való munka ez, pattognak

az égi műhelyben a szikrák.

Így jön világra az örök

béke, a szabad akarat,

a boldog élet és a szép

halál, haszontalan lelkek,

Illés mester és a fiam,

aki a nevét viseli.

 

A fennsíkokon fűszál se rezzen,

visszavonultak a dezertáló

huszárszázadok az emlékezet

védsáncai mögé. Hullóidő

van, számláljuk hóhérok könnyeit.