Normal Gergely
Versek
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 07. (765) SZÁM – ÁPRILIS 10.

Hosszú, tömött sorokban kígyózunk fel és le. Szögletes és kerek ajkaink zengik a buzdító mantrát. Fel a dombra, elvtársak, testünkből épüljön! Mi vagyunk az érkezők és távozók csavarodó spirálja, a mágikus kaleidoszkóp.

 

 

Kijárási tilalom

 

mikor apáink kilovagolnak

anyáink bedeszkázzák az ablakokat

a határról égett hajszagot hoz a szél

ilyenkor a pincében imádkozunk

nincs itthon férfi, gyáván motyogunk

előjönnek a varjak, fosztogatnak kedvükre

a háznál csak csendes lelkek maradtak

házi farkasok, szelíd álcák

a tűzhelyben parazsat hagyunk

logikát erőltetünk a káoszra

nyelvünk alatt, fogíny mögött méregfiolák

nyitott szájjal fekszünk, míg fogyni kezd a hold

szemünk sarkából magok csíráznak

az áldozathozatal egy élhető víziót szolgál

az üres őrtornyok felett rózsaszín ég

mélyen bennünk lakoznak a színek

szemhéjaink alól csomókká burjánzik a mag

nap felé fordulunk, lábaink a patakban

erre a világra születtünk, lenyűgöznek fényei

kikoptak belőlünk a hormonok

körmeink és hajunk fotoszintetizál

a hangosbemondó nyugalomra int bennünket

de fülünk már más tartományt érzékel

 

 

Peremvidék

 

2.

 

egyszer megfogtuk, hogy elengedjük

a bűntudat munkál

üresen tátongunk, nem kutatunk

saját kezünk simogatjuk

a végtelen fraktál

szeretet, igazság

mézbe mártott higanykapszulák

a parasztok talpig vizesen táncolnak

de a kútból nem ihat más

 

ez a herceg bűvköre

az örvénylő mélység

tömött sorokban kígyózunk bele

ez a sóvárgás spirálja

itt homályba vesznek a bóják

mementó hajók

 

4.

 

feloszlik az ígéretek szektája

csuklyákat levesszük

égve hagyjuk a lámpákat örökre

emlékeztető injekciót kapunk

újra halljuk a lehetőség szirénjeit

az ígéretek földje gyümölcsös ajakbalzsam

öblítő illatú lánykák vagyunk

tornadresszben fogdosnak minket

az egy tömbből faragott szent extázisa

fájdalom és kéj határtalan pepitája

vidám népdalt dúdolunk

 

galambszürke szíved a komposzton

évszaktól független alkalom

az érkező oldali peronon

vigyázz a plafonon a tesztoszteronom

 

 

Csalogató

 

2.

 

fehér köpenyben kóborolunk

az árterület dögökkel van tele

az asszony a falhoz vágja éthordóit

az ápoltakban honvágy munkál

vérző orral szipogunk

esténként egymást keltegetjük

az úr bocsásson meg nekünk

 

 

Körletellenőrzés

8.

 

könnyen beszélő turisták lettünk

keserű huszárok szeretkeznek

ez nem a 86-os tébolyda gondja

ha a sarkokban megülnek a transzok

a pirulák kizárják az alapzajt

a kezeltek és a cellafal között

kombájnok zsizsegnek

dagad a timföld delirál a barakk

ez magasabb szintű speciális szabadság

 

 

Az étel kész

 

4.

 

mondókaként lüktető frázis, el akarunk élvezni

ha már üresen tátongunk társak, nem kutatunk

a semmi közel van istenhez, hova igyekszünk

mindenki jöjjön hozzánk kikre nem vigyáztak

kik magukra maradtak elődeik problémájával

bénultan kérdezősködünk

amire nincs válaszunk, ideológiát teszünk mögé

akiket szégyellünk azokat a vízaknába bújtatjuk

velünk is így tettek, megtanultunk szégyellve lenni

 

5.

 

hergel az állandó, nyugtat a bizonytalan

a vízhólyag szokható, a funkció értünk van

várólistán tartanak, ez a korszak így molesztál

szorít a bordakosár

 

 

 

Normal Gergely (1983) vizuális- és hangművész, költő. Absztrakt-expresszionista festészettel foglalkozik. Videóművészetben, kísérleti zajban, absztrakt hangban, hangművészetben alkot (Reisebüro86, Tóth Kína Hegyfalu, Danceflour). Grafikus tervező „Normal ILLustrations” név alatt. Írásait a Műút, Tiszatáj, az Ambroozia közli. Első kötete, melyet Tóth Kingával közösen készített, Village 0-24 címmel, a Melting Books és JAK közös projektjeként jelent meg angol nyelven. Honlap: www.normalgergely.com