1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

A világnak végén, hol hatalmas sziklák
állnak dörögve, a költők megírják
a történetünket, hogy voltunk és féltünk,
és élni akartunk, bár sosem beszéltünk,

csak éltünk itt ketten a világra vártunk,
hogy fényt gyújt nekünk is majd
                                szabad világunk,
a világnak végén, hol sötét az égbolt,
barátok lehettünk, de az is csak rég volt,

és költők lehettünk, a világra várva,
a gyertyafény mellett a hideg szobában
a jövőre vártunk, hogy de jó is lenne,
vad versenyt hozott és mi futottunk benne,

és elhittünk mindent, fizettük az árat
a drága és fényes szabad világnak,
és dolgoztunk pénzért és már nem is éltünk,
már verset sem írtam, és nem is beszéltünk,

csak nézed, hogy nézem és látod, hogy látom,
már elharapózik a láng a világon,
mint rohannak feléd a szűkülő csíkok,
megőrjít a jóslat, a falakra írod,

a világnak végén egy kapu a falban,
ott állunk előtte a tűzzivatarban,
a szemöldökünket már csípik a szikrák,
a kapu kitárul, a verset csak írják.

2009